Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Dr. Pataky Iván 2005-ös írását, melyben barátjáról és kollégájáról emlékezett meg:
1943. 09. 04. (Békéscsaba)
–
2005. 04. 07. (Budapest)
Kiváló katona, katonatudós, jó bajtárs, önzetlen barát.
Általános és középiskolai tanulmányait Békéscsabán végezte. Érettségi után egy életre hivatásának választotta a haza védelmének egész embert kívánó gyönyörű és nehéz szolgálatát.
Katonai pályafutása, tehetségének és szorgalmának megfelelően, nyílegyenes és gyors volt. Melyek ezek: Egyesített Tiszti Iskola, harckocsizó szak; Zrínyi Akadémia, csapatszolgálat; Vezérkari Akadémia Moszkvában; hadosztály törzsfőnök Kiskunfélegyházán. Tiszti munkája mellett a Honvéd SE ökölvívó szakosztályának elnöke volt hosszú ideig.
Ezt követően ismerkedett meg a polgári védelemmel, és lett alig öt év múlva országos parancsnoka, majd a hátországvédelem következett. Ekkor jegyezte el magát a hadtudománnyal. Sikeresen megvédte disszertációját, a hadtudomány kandidátusa lett. Három idegen nyelven beszélt felsőfokon.
Nyugállományba vonulását követően a Magyar Polgári Védelmi Szövetség fővárosi szervezetének szakmai elnökeként, és az Országos elnökségének alelnökeként tervezte, szervezte a tanulóifjúság polgári védelmi felkészítését.
Erejét és idejét megosztotta a hadtudomány terén végzett kutatómunka és a Magyar Hadtudományi Társaság Polgári Védelmi Szakosztályának elnökeként a szakosztályi feladatok szervezése, irányítása között. Kiemelkedő érdemeket szerzett a tömegpusztító fegyverek proliferációjának a lakosságvédelemre és felkészítésre gyakorolt hatásainak kutatásában, új védelmi elvek kidolgozásában. Oldalakon lehetne még az alkotóélete teljében váratlanul elhunyt bajtársunk munkáját, terveit bemutatni, de az is kevésnek bizonyulna.
Tudomásul kell vennünk a megváltoztathatatlant, azt az örök igazságot, hogy minden ember egyedi, egyszeri személyiség, és pótolhatatlan.
Megjelent műveiben és emlékeinkben örökké fog élni.